2012. december 11., kedd

lányok

Felgyorsultak az események karácsony közeledtével, igyekszünk az ádventi időszakot tudatosan megélni - elmegyünk templomba, majd családdal vagy barátokkal töltjük a nap nagy részét, és legalább ezen a napon egyáltalán nem kapcsoljuk be a számítógépet. Ez nekem nem kis erőfeszítésbe kerül, de sokszorosan meghálálja magát ez a döntés. Igyekszünk minél több személyes találkozót beiktatni hét közben is, picit jobban figyelni másokra, ami elég jól is működik.
Múlt hétvégén kaptunk két már-nem-is-olyan-kis-lányt magunk mellé, ami szuper volt. Általában jóban vagyunk a barátaink gyerekeivel, de ők különlegesek mindenki közül. Már egészen kicsi koruktól ismerjük őket és nagyon szeretnek ők is velünk lenni. Így nem is tudom, miért most volt először, hogy egy hétvégét nálunk töltöttek. Vagyis de, eddig nem volt ilyen nagy lakásunk.. Szóval itt voltak, állandó kacagással, bolondozással, futkosással, dobogással. Esténként mesét olvastunk, egyet P, egyet (kettőt) én egy régebbi kedvencből, éjjelre nyitva hagytuk a hálók ajtajait, őrfényt gyújtottunk az éjszakai felkelésekhez és ösztönösen ébredtük, ha ők is. Sokat gyöngyöztünk, pólót festettünk egy szülinapra (nem gagyi, hanem igen profi módon :)), P-vel ijesztgetős bújócskát játszottak, csináltunk jópár vicces fotót, néztünk egy  Disney-klasszikust, együtt mosogattunk (ilyen lelkesedést gyerekeknél még nem láttam!) és nagyon-nagyon elfáradtunk. Hihetetlen, hogy mennyi figyelmet igényelnek a gyerekek. Vagy nem is tudom, talán annyira nem igénylik, de annyira sokat lehet nekik adni, hogy esténként meglepve tapasztaltuk, hogy alig beszéltünk mi ketten egymással.. De akkor is megérte, hiányozni fognak amikor külföldre költöznek. 
A képen Pöttyös Manci.

1 megjegyzés: