2012. november 17., szombat

valóság

Nehéz hetek vagy inkább hónapok vannak a hátunk mögött. Talán mondhatom, hogy a hátunk mögött, mert ahogy minden ránk szakadt és durrant az elmúlt néhány hétben - pánik, rosszullét, kórházban töltött napok - az egész Istenhez hajtott egészen közel és végül teljes nyugalmat találhattunk. A történet tovább folytatódik, de más lelkülettel és reménységgel. Megtapasztalhattuk, hogy Isten valóban a tenyerén hordoz, tud mindarról amin keresztül megyünk és nem hagy bennünket erőnkön felül próbálni. Olyan utakon vezet minket, ami bár kemény, mégis valahogy végig úgy alakult minden, hogy hála volt (van) a szívünkben, ahogy visszagondolunk az eseményekre. És ez az, ami miatt örülünk ennek a piszok nehéz útnak. Amiről azt hittük, simán túléljük, nem fog megviselni, de iszonyúan harcos volt, nem bírtuk egyedül és mégis volt értelme - mert lelkileg megerősödtünk és így tudunk tovább menni.

4 megjegyzés:

  1. el se tudom képzelni mi történhetett veletek, de sok erőt mindenhez...

    VálaszTörlés
  2. Juli Patrik, mégis mi történt...? - esetleg priviben? de ha nem akkor is oke, imádkozom értetek, Évi

    VálaszTörlés