2011. november 5., szombat

vezetékek

Azt a címet is adhattam volna, hogy "aminél rondább már nem lehet..". Mégis fontos képek ezek, hiszen talán a legfontosabb fázis fejeződik be szép lassan.
Az összes csövet (gépészet és villany) a padlóban vezettettük el, a lehető legminimálisabbra szorítva a falvésések számát. P. igyekezett meggyőzni, hogy ne nagyon legyenek a plafon közepéről belógó lámpák, sokkal inkább helyi fényforrások, hangulatfények, szóval tényleg olyan világítás, amit szeretünk. Így a nappaliba pl csak két padlódoboz került az állólámpáknak, mert abban biztosak vagyunk, hogy nem fogunk felső lámpa alatt ücsörögni, beszélgetni itt.
Persze így is volt vele munka, főleg, hogy a villanyos bácsi Miskolcról érkezett és nem egy mai gyerek volt. Már nyugdíjasként dolgozik, hamar meg is bánta, hogy elvállalt egy ilyen nagy lakást. Ettől függetlenül nagyon precízen, lelkiismeretesen és derűsen végezte a munkát, miközben naponta ingázott Budapest és Miskolc között 2 héten keresztül. Nem is értem, hogy bírta, de bírta és nekünk jelentős megtakarítást jelentett, hogy nem egy budapesti szekemberrel dolgoztattunk.
P. is rendesen kivette a részét a munkából, mert első nap a bácsi vésővel és kalapáccsal esett neki az egyik falnak, ami hát.. nem csak ott omladozott, ahol kellett volna neki, így P. bérelt egy vésőgépet és átvállalta a falak kivésésének feladatát. Mondanom se kell, hogy a vésőgép bringával, túrahátizsákban került a helyszínre majd vissza.
A gépésszel nem értek nagy meglepetések, egy nagyon lelkiismeretes középkorú úr és néhány fiatal srác dolgozott a vizes dolgokon. Ők voltak, akik egy korábbi hétvégén felszedték és elszállították a parkettát - tüzelőnek.
Szóval a lakás teljesen lecsupaszított állapotában.
--- 2011.10.15. ---

3 megjegyzés:

  1. Brutális, hogy milyen összevisszaság van a tapéták alatt...az ember csak sejti...még majd örültök ezeknek a dokumentácioknak (értsd: képek) huh!

    VálaszTörlés
  2. Itt elértétek a "biztos-ezt-akartuk?!"-pontot, sírással párosítva? Nekem volt egy-két ilyen a felújításunk alatt :)
    A blogra egy órája leltem - köszi szögletesaranyhal - és az elejétől kezdve azóta itt tartok. Pedig kezdek éhenhalni... pont olyan lelkesedéssel olvasok, mint amikor az enyémet írom :) Köszi.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hááát, ilyen távlatból már megszépülnek az emlékek :) és jó volt, hogy ezután jöttek a látványosan szép dolgok!
      és tök szuper, hogy végigolvastad eddig! huh, örülök neki, ha érdekes másnak is a történet!

      Törlés