2011. november 29., kedd

alu(l)fólia

Egyrészről van abban valami eszetlenség, hogy nagyon fárasztó hétköznapok után egy dolgos hétvégét mertünk betervezni. Szombaton már délelőtt elfogyott az erőnk, de ahelyett, hogy kikészültünk volna, elkészültünk az aznapi teendőkkel. Nem tudom, hogy sikerülhetett de ez nem rajtunk múlt. Aznap el kellett készülnünk a hőtükörfólia leterítésével, előtte viszont még pótolni kellett az összes addig kimaradt kosszal járó munkát. Így lehetett aznap még falvésés, ajtótokok levágása, anyagbeszerzés, és persze takarítás a fóliaterítés előtt. A légbuborékos hőtükörfóliát 50m-es hengerekből tekertük le és beszabtuk a helyiségekbe. Szervezett és spontán segítségünk is lett erre az éjszakába nyúló napi programra, amit nagyon köszönünk! Közben pedig Cs. előkészítette a következő napi fűtőfilm szereléshez a terepet, és az elektromos kötésekhez szükséges vezetékeket, szenzorokat bepréselte a már fullos védőcsövekbe. Éjfélre teljesítettük a napi tervet, és hulla fáradtan leléptünk az alufóliaszőnyeggel dekorált lakásból.
--- 2011.11.12. ---

2011. november 24., csütörtök

pára

Thermobeton 4 naposan. Járható állapotban.
vizesen...
és szárazon...
--- 2011.11.08. ---

2011. november 19., szombat

thermobeton

Még mindig a kevésbé látványos, poros, piszkos munkáknál tartunk. Lassan beköszönt a tél, de a lakás hála Istennek még mindig nagyon kellemes klímájú.
A vezetékek mind a helyükre kerültek, úgyhogy eljött az ideje a dolgok bebetonozásának! Maradt némi szeg és üveg a földön, de hát ilyenek a födémek.. Egy kis salakegyengetés után a thermobeton került bepumpálásra. Ez az aljzat és szigetelés egyben. Egy nagyon könnyű anyagot kell elképzelni thermobeton néven: sok köbméter hőszigetelő gömböcske némi vízzel és cementtel vegyítve. A masszát a ház előtti parkolóban keverte egy hapsi - jobban mondva a keverőgép, majd a lépcsőházon keresztül felnyomták a lakásba, ahol egy durva szintezés után lefedték fóliával, hogy ne száradjon ki (ezt bent is kellett véglegesen hagyni). Legalább egy napig (de inkább több) nem lehetett bemenni a lakásba. Kis "pihenőidő".
--- 2011. 11. 04. ---

2011. november 16., szerda

álmos vasárnap

Legközelebb mikor hazalátogatsz, erről a padlóról enni lehet majd!
--- 2011.10.30. ---

2011. november 14., hétfő

nyílászárók

Abban nagyon hamar egyetértettünk, hogy az összes belső és külső nyílászáró marad a helyén, semmit nem cserélünk ki más fa nyílászáróra, pláne nem műanyagra. Ezek az ablakok, ajtók, kilincsek adják meg a lakás hangulatát és történelmét. Az üveges-épületasztalos volt az egyik olyan választás, ami nagyon sokáig elhúzodott, sok ajánlatot kellett megvárni, duplás árak repkedtek ugyanazzal a műszaki tartalommal, aztán ők lettek a befutók, és még jófejek is voltak, ami külön ajándék! Mikor a helyszínen felmérték az állapotokat, javították az előkalkulációt, és már vitték is a műhelybe a külső ablakokat. Amint kész lettek a külső hőszigetelt üvegcserével, bemart szilikontömítéssel, a helyükre akasztották őket és még aznap kicserélték a helyszínen az összes többi külső-belső üveget, bejárati ajtón állítottak és megfordították az egyik kétszárnyú ajtót! Erre azért voksoltunk, hogy a keskenyebb étkező helyett a szélesebb nappali felé nyíljanak az ajtók. A munkakörülmények nem voltak túl ideálisak, salakfeltöltésben poroszkálva, korai sötétedésben kellett pontos munkát végezniük. Így sikerült megtölteniük élettel a százéves nyílászárókat!












--- 2011.10.28. ---

2011. november 6., vasárnap

látogatók

Néhányan benéztek hozzánk a felújítás során. Kicsit ámulni, szörnyűlködni, tanácsokat adni vagy csak egyszerűen beszélgetni picit és megnézni, hogy állunk. Ahogy egyre korábban sötétedett és nem volt világításunk, főként napközben (jövendőbeli szomszédok és nővérem, akikhez nagyon közel költözünk) vagy hétvégén mikor én is átmentem helyzetnéző látogatásra. Megkínálni nem tudtunk senkit, sőt a tiszta szobánk is egy csak vékonyan poros asztallá szűkült, de azért örültünk, hogy benéztetek ebben a fázisban is!
--- 2011.10.22. ---

2011. november 5., szombat

vezetékek

Azt a címet is adhattam volna, hogy "aminél rondább már nem lehet..". Mégis fontos képek ezek, hiszen talán a legfontosabb fázis fejeződik be szép lassan.
Az összes csövet (gépészet és villany) a padlóban vezettettük el, a lehető legminimálisabbra szorítva a falvésések számát. P. igyekezett meggyőzni, hogy ne nagyon legyenek a plafon közepéről belógó lámpák, sokkal inkább helyi fényforrások, hangulatfények, szóval tényleg olyan világítás, amit szeretünk. Így a nappaliba pl csak két padlódoboz került az állólámpáknak, mert abban biztosak vagyunk, hogy nem fogunk felső lámpa alatt ücsörögni, beszélgetni itt.
Persze így is volt vele munka, főleg, hogy a villanyos bácsi Miskolcról érkezett és nem egy mai gyerek volt. Már nyugdíjasként dolgozik, hamar meg is bánta, hogy elvállalt egy ilyen nagy lakást. Ettől függetlenül nagyon precízen, lelkiismeretesen és derűsen végezte a munkát, miközben naponta ingázott Budapest és Miskolc között 2 héten keresztül. Nem is értem, hogy bírta, de bírta és nekünk jelentős megtakarítást jelentett, hogy nem egy budapesti szekemberrel dolgoztattunk.
P. is rendesen kivette a részét a munkából, mert első nap a bácsi vésővel és kalapáccsal esett neki az egyik falnak, ami hát.. nem csak ott omladozott, ahol kellett volna neki, így P. bérelt egy vésőgépet és átvállalta a falak kivésésének feladatát. Mondanom se kell, hogy a vésőgép bringával, túrahátizsákban került a helyszínre majd vissza.
A gépésszel nem értek nagy meglepetések, egy nagyon lelkiismeretes középkorú úr és néhány fiatal srác dolgozott a vizes dolgokon. Ők voltak, akik egy korábbi hétvégén felszedték és elszállították a parkettát - tüzelőnek.
Szóval a lakás teljesen lecsupaszított állapotában.
--- 2011.10.15. ---