2011. szeptember 28., szerda

kályhabontás

A lakásban mindössze két hérás cserépkályha biztosította a meleget az elmúlt évtizedekben. Ez bíztató a továbbiakra nézve is, valószínüleg jól körbefűtik a szomszédok a mi lakásunkat. Legalábbis reméljük. Emlékszem, télen néztünk egy nagyon jó kis lakást, aminek legnagyobb hátránya (az árán kívül) az volt, hogy hiába mentünk be a fagyos utcáról, olyan iszonyú hideg volt bent, hogy szörnyű. Na itt nem jártunk télen, de a nyári tapasztalatok szerint nagyon kellemesek a páraviszonyok és a hőmérséklet is (nyáron se volt sose fülledt, elviselhetetlen meleg).
Esztétikailag nem voltak értékesek ezek a cserépkályhák, mégis nekik köszönhetjük, hogy a parapetek gyönyörűen megmaradtak az ablakok alatt. Nem fúrták át az előző korokban olyan divatos gázkonvektoros megoldással. Mi sem fogjuk eltakarni ezeket a szép fabetétes részeket fűtőtestekkel, de erről majd később...
A szülői és nagyszülői tanácsok ellenére úgy döntöttünk, hogy hiába gazdaságos a hérás fűtés, mi mégis más fűtési megoldást választunk és elbontjuk a cserépkályhákat.
Ebben volt egy remek segítségünk: egy régi barát aki amúgy kályhákat épít (elérhetőség nálunk :). Nem tudom pontosan mikor kezdték el P.-kal kettesben a bontást, valamikor délután 4-5 óra körül, de mikor én munka után odaértem, a nappaliban álló darab már 2/3 részben el volt tüntetve. Szakszerűen és finoman bontva, hiszen a darabok még valakinek felhasználhatóak lehetnek. Az egész munka vidám hangulatban telt, barátunk csomót mesélt a kályhákról, a belső szobáikról, a lengyel ötösről (ilyen szerkezetűek voltak a mi kályháink), és a kedvemért leszedték a másik szobában lévő kályha fedését is, hogy megnézhessem a járatokat. Tök érdekes volt! Még aznap este befejezték a teljes bontást, és legközelebb már csak a csupasz parkettét találtam, mintha sose állt volna rajta kályha.. No és a kéménynyílásokat a falban, amikről kiderült, hogy az egyik bélelt, így még az is lehet, hogy egyszer visszaállítunk valami kandallóféleséget. De csakis valami egyszerű, design-os darabot, semmi csicsa, semmi 70-es évek.
De hogy mi volt az első nagy változás a lakásban - még a cserépkályhák bontását megelőzendő rombolás?! A fürdő és a WC közötti falat verettük ki. Köszönet Cs. barátunknak a falban menő elektromos vezetékek kikötéséért és P.-nak az első kemény fizikai munkával telt napokért, mikoris leverte a csempéket a falról (ezzel komoly tételeket kihúzva az erre adott árajánlatból). Jó tágas és világos fürdőszobánk lesz!
--- 2011.09.08. ---

1 megjegyzés: