2011. augusztus 1., hétfő

ajándék

Volt már egy lakás kialkudott árral, beleálmodott tervekkel, majd egy aktuális lakógyűléssel, és a körülmények mérlegelése után egy visszahátrálással. Vasárnap este. Szomorúak voltunk, mert ez azt jelentette, hogy folytatni kell a keresést.
Már aznap este leültünk az internet elé. Újra, előlről. Hitetlenül. Ekkor jött a semmiből "sürgősen" . Küldtem mailt az értékesítőnek.
Hétfőn 8-kor visszahívott. 10-kor találkoztunk. Mintha az addig látott összes lakás hibáját szelíden kikerülné. Elbúcsúztunk az értékesítővel. Arcomra kiült vigyorral már az utca végéről leegyeztettem az esti időpontot, amikor közösen is megnézzük. Tudtam, hogy nem taktikus, viszont eltaktikázgatni luxus lett volna. Este négyesben visszatértünk J. szüleivel. Izgalom, öröm.
Kedden itt is lakógyűlés. Éppen történelmi döntést hozott a ház: mindent felújítanak a következő években. Ez plusz teher, de legalább egy rendezett ház ígéretével kecsegtet.
Szerdán reggel ajánlattétel telefonon. Délben már meg is állapodtunk az árban.
Minden álomszerűen alakult, egy egész kis dolgot leszámítva - kiderült, hogy az ingatlanon teher van. Ami valójában már nem is volt rajta, de a széljegyen szerepelt. Ügyvédünk ragaszkodott hozzá, hogy semmiképpen ne fizessünk és írjunk alá bármit míg ez ott van, semmilyen feltétellel.
Szombaton találkoztunk először a tulajdonossal, akinek nem sikerült elintéznie a teher törlését a tulajdoni lapról, viszont szerződni akart. Nem tudtuk, mit tegyünk. Volt egy hihetetlenül kedvező kialkudott árunk, az eladónak sürgős volt, keddig kellett volna szerződnünk az elutazása miatt.. Kint zuhogott az eső. Csak a csodában reménykedtünk. Akartuk ezt a lakást.
Kedd délutánra beszéltük meg a szerződéskötést. Dél körül derült ki, hogy a terhet leszedték. A bank négykor zárt. Készpénzre volt szükségünk. Futás. Öt óra körül szerződtünk.
Nem várt és nem érdemelt, csodálatos ajándék Istentől.
--- 2011.05.31. ---

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése